hu en de

Múzeumi körséta

Klapka-ház

Klapka ház


A Bozsó Gyűjteménynek helyet adó barokk lakóház, a Klapka-ház 1786-ban a kecskemétiekre egykor jellemző paraszt-polgári életforma szerint épült. Klapka György, az 1848-49-es szabadságharc tábornoka 1832 és 1834 között - piarista kisdiákként - itt élt rokonainál, hogy magyar szót tanuljon.

Barangolás termeken át: öt évszázad kincsei.


I. Cserépedények, hutaüvegek

Erdély, Felvidék, 17–19. század

Körséta I.


A történeti Magyarország területéről származó magas művészi színvonalat képviselő cserépedényeket nagy megbecsüléssel gyűjtötte Bozsó János. Habán és későhabán edények mellett erdélyi bokályok és tányérok láthatóak. A 18. századi provinciális barokk edényesszekrényekben a korabeli háztartásokban használatos, változatos formavilágú hutaüvegek kaptak helyet.


II. Az alföldi nép használati tárgyai

Körséta II.


Az írni-olvasni alig-alig tudó parasztembereket használati tárgyaik formálásában a célszerűség mellett nagy esztétikai igény és hagyománytisztelet vezette. A mángorlókon, borotvatokokon, kelengyésládákon, falitékákon ott található belevésve, ráfestve a készítő vagy a tulajdonos neve, sokhelyütt az évszám. Gyakori a magyar reneszánsz motívumainak évszázados továbbélése. A nagyvásárok alkalmával az ország különböző fazekasközpontjaiból összesereglett mesterektől vásárolták a gazdagon díszített boroskancsókat, pálinkásbutellákat, vizeskorsókat és a sütő-főzőedényeket.

III. Misztikus középkori láda, ékes sárközi tálak

Körséta III.


A gyűjtemény egyik legrégibb és igen ritka darabja az Erdélyből származó középkori ácsolt láda. Festett motívumai között különös figurák, szörnyalakok fedezhetőek fel. Ezt az ősi formát őrizték még évszázadokon át a vésett, geometriai motívumokkal díszített szökrönyök. Egy egész falat borítanak be a gazdagon díszített, pompás sárközi tálak. Délen, a Duna menti, jómódú falvak lakói a környék fazekas központjaiból vásárolták a török motívumokat is megőrző tálakat.

IV. Kismesterek és mesteri kezű parasztemberek

Körséta IV.


Híres asztaloscéhek tagjai szállították messze földre a festett ládákat. A gondolkodószékben csak becses vendég foglalhatott helyet. A vásározóládán a kádármesterek különös gonddal készített és őrzött szerszámai láthatóak. Jegyajándékként kapták az eladósorba kerülő lányok a legény faragótudományát dicsérő guzsalyt, sulykolófát. Az aratótálakat nagy mezőgazdasági munkák közepette ülték körbe. Torok idején a lakodalmasfazékban, kemencébe tolva főtt az ízes étel, kuglófsütőben sült az édes kalács.

V. A nemesi udvarházak és a módos polgári otthonok világa a 18–19. században

Körséta V.


Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia lakberendezése kedvelte a kényelmes bútorokat, az üveges vitrinekben őrzött igényes iparművészeti dísztárgyakat, az utazásokról hazahozott emlékeket. Olyan míves, elfelejtett funkciójú ezüsttárgyakat fedezhetünk fel, mint a tubákosszelence, a kalaptű, a fonálgombolyag-tartó vagy a gyertyakoppintó. A metszett, csiszolt, festett üvegritkaságokban gyönyörködő látogató magyar címerrel, régi fürdővárosok épületeivel díszített poharakra lel. A legnevesebb magyar fajanszmanufaktúrák asztali edényei mellett a hétköznapi életet szolgáló keménycserép edényeket is gyűjtötte Bozsó János. Európában csak a 18. század második évtizedében fedezik fel a kezdetben az arany értékéhez mérhető porcelán előállításának titkát. Fejedelmi, főúri udvarok megrendelésére szállította a bécsi, a meisseni, a párizsi manufaktúra a ragyogóan aranyozott, dúsan festett porcelánokat.


VI. Időutazásra indulunk a régi korok bútorai között

Körséta VI.


A két hatalmas, egykor gyertyavilágításhoz készült facsillárokkal bevilágított „dísztermet” végigjárva a kecses rokokó, a reprezentatív barokk bútoroktól indulva a reneszánsz korába lépünk. 1569-es évszám rejtőzik a kenyeresszekrényke előlapján. A 16. században két egymásra helyezett ládából alakult ki – négy kis ajtót nyitva – a ládaszekrény formája. Oszlopok, dús faragás, előre ugró párkány teszik még hatalmasabbá a barokk ruhásszekrényt. A 18. század bútorművészete változatos, íves formákat, gazdag díszítési technikákat fedezett fel. Az írószekrények középső, lehajtott lapján levelet írtak, hogy aztán titkos rekeszekbe rejtsék a kíváncsi szemek elől. Kedveltek voltak a sarokszekrények. A művészi furnírozás hatását aprólékos intarziával, tusfestéssel fokozták. A falakra, az edényesszekrényekbe hispano-mór tányérokat, delfti fajanszedényeket, német söröskupákat helyezett a gyűjtő.

VII. Vendégségben a művésznél

Körséta VII.


Bozsó János gyűjteménye gyarapításával lépésről lépésre rendezgette, alakította az otthonos enteriőröket. A 16–18. századi bútorok közé helyezte el saját alkotásait is. A magyar iparművészet történetének legjelentősebb állomásait képviselik a herendi porcelán és a pécsi Zsolnay tárgyak.

VIII. Hit és művészet

Körséta VIII.


Az egyházművészeti kiállításon a népi ájtatosság naiv bájt sugárzó, a búcsújáróhelyekről hozott emlékei és a „magas” művészet tárgyai ugyanazt az érzést fejezték ki és szolgálták a paraszti otthonokban, a főúri házi kápolnákban, templomokban. Máriának, Magyarország védőasszonyának ábrázolása gyakran jelenik meg faragásokon, cserépedényeken. Művészi kivitelű barokk faszobrokat, református hitélet ónedényeit, görögkeleti ikonokat is bemutatunk.